És belép a harmadik...
A vita kisebb veszekedéssé alakul át. Szó-szót követ, de az őszinte "vallomás" elmarad. A lány aznap éjszaka szinte semmit nem alszik, fekszik a párja mellett, nézi a plafont és gondolkodik, mit és hol rontott el. Elsősorban magát hibáztatja.
Reggel a fiú úgy tesz mintha semmi sem történt volna előző este. Felkel megissza reggeli kávéját - persze a lány készíti el neki és viszi az ágyba -, készülődik, és mint mindig indulás előtt csókot ad a lánynak és munkába indul. A lány is készülődik, de közben folyamatosan azon jár az esze, hogy mi az ami nem működik köztük. Egyet kivéve, de az a probléma már a fiú részéről nagyon régóta fenn áll, a lányt még akkor nem is ismerte. Amióta együtt vannak, szinte minden kívánságuk úgy teljesült, ahogy szerették volna. Igaz a fiú munkahelyén egy kis válság alakult ki, pár hónapja mindig későn fizették ki a bérüket, de megkapták. Igaz volt, hogy 1 hónap késéssel. A fiú idegesebb volt a kelleténél, de a lány mindig biztosította, hogy meg fog oldódni a helyzet és helyre áll a cégnél minden.
A lány fejében estére kezd összeállni a kép: a nyár folyamán a fiú említette, hogy egy új kolléga jött hozzájuk, de ennyivel el is volt intézve, míg máskor elmondta milyen emberkét kaptak.
Ez volt az a pillanat amikor érezte, nem véletlen, hogy nem mesélt róla soha a párja. Nő nemű "lényről" lehet szó.
A fiú közben hazaérkezik, vacsiznak, majd elkezdenek beszélgetni a napjukról, majd egy kérdés hangzik el:...
folyt.köv...
